múltkor meg amúgy itt slackeltünk hétfőn kora reggel

múltkor meg amúgy itt slackeltünk hétfőn kora reggel

reggel szereztem egy új barátot. becsületes neve: Muszó

szarvas:

Jean Jacques Perrey and Luke Vibert - Ye Olde Beatbox

Azt hiszem megtaláltam a slackline után a következő eszetlen király outdoor eszközt, amit be kell szereznem:
Egy lebegő óriásrája, ami hasoldalon át ufo módjára fel tud szippantani minket a fedélzetre!

church of skatan

church of skatan

(Source: kuvaton, via prolidepp)

Gabor Szabo - My Foolish Heart (1966)

remélem nem csak én fedeztem fel a Spellbinder lemezen a yonderboi sample-t

anthrolology:

(via Les maîtres fous: Les Sauvages)
Charles Fréger

anthrolology:

(via Les maîtres fous: Les Sauvages)

Charles Fréger

bluepueblo:

Fire Tornado, Oklahoma
photo via Rhonda

bluepueblo:

Fire Tornado, Oklahoma

photo via Rhonda

(via 2headedsnake)

Kisfalussy Bálint - Későre jár

úgy elmerültem a 60-70-es évek beat és pszichedelikus zenéiben ezt a cikket végigpörgetve, hogy nem bírok leállni a youtube bányászással, mekkora jammelés van már benne

gpoy

gpoy

Random elmélkedés

tasiorsi:

Attól függetlenül, hogy már engem is idegesít, hogy ma mennyi és mennyire szélsőséges hangulatváltozásom volt, tulajdonképpen azt kell mondjam, hogy szeretem, amikor istenesen felbaszom magam valamin, mert utána rögtön lehurrogom magam, hogy ennyire jelentéktelen dolgokkal foglalkozom és azonnal csinálok valami tényleg hasznosat.

Mondjuk én veszekedni is szeretek, mert ha kikiabálhatom/kidühönghetem magam, akkor 20 perc múlva nem is emlékszem az egészre, mire eszébe jut esetleg a másiknak bocsánatot kérnie, már csak legyintek. Sokkal jobb, mint ha mosogatás alatt is fiktív beszélgetések elképzelése közben puffognék. És végül is még ennyi év alatt csak három ember iránt szűnt meg annyira az érdeklődésem és szeretetem, hogy még dühösnek lenni is kár miattuk.

nekem baromi sokáig tartott mire leszoktattam magam az ilyen fiktív beszélgetések elképzeléséről és az ezzel keletkező feszültségről. inkább oldok minden feszkót még csírájában.

Arto azért volt nagy kedvencem mindig, mert Seinäjoki-ból, a semmi közepéből tizenévesen ment ki Kaliforniába, hogy az álmainak élhessen. 2004 körül azért hordtam camo mintás trucker sapit, mert a really sorry-ban azt viselt… szóval eléggé hatással volt rám. A sérülések okozta feszültségek miatt most már a fotózásban lel hasonló örömöt.

Remélem lesz még közös képem Tom Penny-vel, és nem fog összeroskadni addig annak a súlya alatt, hogy mekkora legenda.Boldog születésnapot, Mr. Bloody Natural!

Remélem lesz még közös képem Tom Penny-vel, és nem fog összeroskadni addig annak a súlya alatt, hogy mekkora legenda.

Boldog születésnapot, Mr. Bloody Natural!

"It was 2010 and I was having a catch up beer with Sydney artist, skateboarder and friend Steve Tierney. He told me about an idea he had been wanting to shoot for a while involving filming a skateboarder skating from the top of Oxford Street in Sydney all the way to Circular Quay. We talked about the concept and before I knew it I had agreed to help him to make it happen. 

I immediately called Dane Burman to ask him for Dean Palmers number assuming that Dane wouldn’t be into the idea. Assume incorrectly I did. Dane asked me to explain the concept and asked me what time and day we wanted to do it. We hadn’t really thought that far ahead so I asked Steve and he said “how about 7am tomorrow morning?” Dane agreed and all of a sudden we had one of Australia’s top skateboarders involved. I then called film maker Leo James to see if he wanted to help with the filming, equipment and logistics and he was also keen. Steve then asked his friend and musician Darren Cross if he would create the soundtrack and Bang, it was all happening. Steve was stoked, I was stoked, we clinked glasses. 

It’s 7am, we’re on Oxford st, it’s overcast and I’m beginning to wonder what the hell I have gotten myself into. Dane turns up on time, ready to roll. I had the first go at attempting to follow film but my legs had other ideas and were not yet awake and ready for pushing half way across the city. Steve rose to the challenge and took over filming. 

After roughly 2 or 3 attempts they made it. Even the rain didn’t stop them. I’m pretty sure Steve collapsed straight afterwards from the marathon filming mission and possibly a hangover kicking in. 

This video to me is really all about “the journey” and the relationship between skate filming and skateboarding. It’s also interesting to see the subtle yet exciting moments that occur. Keep an eye out for the tricks that Dane does manage to pull off along the way.”

J’aime Fazackerley


Turf houses in Iceland

Turf houses in Iceland

(Source: shygesture, via yellowcrayolacrayon)